XIV. Leó a pápamobil ablakából nézett le a szurkolóra, aki éppen tréfásan provokálta őt. A szent atya nem habozott, és egy szellemes megjegyzéssel válaszolt, ami azonnal felkeltette a tömeg figyelmét. Az esemény szellemesen emlékezetessé vált, hiszen a pá

Vannak pillanatok, amikor az ember elfelejti, hogy ő a katolikus egyház feje, egy milliárd hívő lelki vezetője, és akit az isteni szeretet földi megtestesülésének kellene tekinteni. Szerda este a Vatikánban XIV. Leó pápa pontosan egy ilyen pillanatot élt át - és fenomenálisan élvezte.

A Szent Péter tér nyüzsgő tömegében XIV. Leó pápát üdvözölték, amikor hirtelen egy naiv fiatalember, akinek fogalma sem volt róla, kivel találkozott, felkiáltott: „Hajrá, Cubs!” A pápa válasza olyan villámgyors volt, akár egy mennyei csapás, és éppannyira megdöbbentő.

Aki azt gondolta, hogy a pápaság majd szelídíti a chicagói White Sox-szurkoló vérébe ivódott gyűlöletet az észak-amerikai profi baseball-ligában (MLB) szereplő Chicagp Cubs iránt, az brutálisan tévedett.

Robert Francis Prevost, akit most XIV. Leó néven ismerünk, májusban lépett a pápai trónra, ezzel megjelölve az első amerikai származású pápa megjelenését a történelem színpadán. Úgy tűnik azonban, hogy a fehér ruhájával nem csupán a szent hivatás súlya, hanem a szülővárosának évtizedes baseball-háborúja is a nyakába szakadt.

A Cubs persze próbálkozott. Amikor májusban bejelentették a pápa megválasztását, a Wrigley Field kijelzőjén büszkén hirdették: "Hé, Chicago! Ő Cubs-szurkoló!" Ez a próbálkozás cirka 47 percig tartott, mire a pápa bátyja, John Prevost könyörtelenül megsemmisítette ezt a narratívát a helyi tévében. "Ő soha, de soha nem volt Cubs-drukker. Fogalmam sincs, honnan vették ezt".

A Chicago Cubs 92 győzelemmel és 70 vereséggel zárta az alapszakaszt, ami a legjobb teljesítményük 2018 óta. Ezzel sikerült bejutniuk a rájátszásba, ahol a Wild Card körben a San Diego Padres-t legyőzték. Ám a következő körben a Milwaukee Brewers ellen öt mérkőzés után búcsúztak. Kiderült, hogy ezt a pápa sem hagyta figyelmen kívül. Hiszen miért is tenné? Ő lehet a római pápa, de a szíve mélyén még mindig a Southside szurkolója.

Miközben a White Sox sorsa egyre sötétebb árnyakat ölt, 2025-ben a csapat 60-102-es mérleggel zárta az idényt. Ez már a harmadik olyan szezon volt sorozatban, amikor a klub elérte a száz vereséget az alapszakaszban. Emellett immár negyedik éve, hogy a playoff álmától is távol maradtak. Azonban van egy kis fény az alagút végén: a csapatnak van egy pápája, aki a Cubs-drukkereket rendre utasítja a Vatikán falai között.

Will Venable, a White Sox menedzsere májusban lelkesen beszélt: "Ez egy büszke pillanat Chicagónak!" Valóban az, különösen, ha a csapat éppen egy történelmileg nagy kudarcot szenvedett el, de a pápa még ilyenkor is kitart mellettük. Grant Taylor, az újonc játékos, humorosan megjegyezte, hogy talán a pápa jóvoltából egész Európa White Sox-szurkolóvá válik majd.

A pápa baseball iránti szenvedélye valójában jól dokumentált tény. 2005-ben a World Series első mérkőzésén foglalt helyet, éppen akkor, amikor a White Sox történelmi úton az első bajnoki címük felé tartottak, amire 1917 óta nem volt példa. Az ilyen élmények, mint ez, sokszor mély hatással vannak az emberek életére. Így történt, hogy ez a különleges pillanat egy olyan személyiséget formált, aki két évtizeddel később, pápai öltözetben, a Vatikán falai között osztja a baseball titkait a Cubs szurkolói között.

A White Sox szurkolói természetesen reagáltak a helyzetre. A Guaranteed Rate Fielden egy különleges falfestményt készítettek a pápa 2005-ös World Series-látogatásának emlékére, amely mellett egy keretezett mez is látható, rajta a pápa neve és a 14-es szám. Júniusban pedig még egy katolikus misét is rendeztek a stadionban, ahol a pápa videóüzenetét a falra projektezték, ezzel is megörökítve a sport és a vallás találkozását.

Júniusban a pápa egy különleges pillanatot megélve White Sox sapkát viselt a Vatikán falai között, miközben fehér pápai reverendája pompázott rajta. Ez a gesztus jól tükrözi, hogy XIV. Leó igazi amerikai szellemben, komolyan értékeli azt a szurkolói kultúrát, amely szülőföldjét jellemzi.

Képzeld el, milyen különös irónia rejlik abban, hogy a világ egyik legmeghatározóbb vallási vezetője, akinek a szeretet, megbocsátás és alázat eszméit kellene képviselnie, képtelen ellenállni a kísértésnek, hogy egy másik baseball-csapat szurkolóinak beszóljon. Talán éppen ez az emberi vonás teszi őt igazán érdekes karakterré, vagy lehet, hogy mindez csupán a chicagói lélek megnyilvánulása.

A chicagói White Sox és Cubs közötti rivalizálás nem csupán egy sportesemény, hanem egy egész város kollektív idegösszeomlása, amely generációról generációra öröklődik, mint valami átok, amelyet képtelenség levetkőzni. Az édesanyja a Cubs színeit képviselte, míg az édesapja a Cardinals szurkolótáborhoz tartozott. Az északi családi ág minden tagja a Cubs mögött állt, ő azonban mégis a White Sox-ra tette le a voksát. Ez nem csupán elköteleződés, hanem egyfajta lázadó identitás, amely a kihívásokkal teli választás születéséből fakad.

A pápa a Vatikánban, a White Sox harmadik egymást követő szörnyű szezonja után, mégis képes örömet találni abban, hogy a Cubs kiesett a rájátszásból. Grant Taylor azt mondta, "talán a pápa szólhatna egy jó szót a mennyei hatalmaknál a White Sox érdekében". Biztosak lehetünk benne, hogy megteszi, és az is egészen biztos, hogy nem hagyja elfelejteni a Cubs vereségét.